Magyar szürke - avagy a fototechnikai importról

Ez egy olyan írás, ami megpróbál rendet tenni a magyar fotótechnikai piac jelenlegi állapotával kapcsolatban, és valószínűleg sok embernek, főként a kereskedőknek nem fog tetszeni, de úgy érzem joga van tudni minden fotósnak az alább leírtakat..

Gyakran hallani a fotósoktól, vagy a fotózás iránt érdeklődőktől olyan kifejezéseket, mint “szürkeimport”, “magyar garancia”, “EU-s garancia”, vagy olyan mondatokat, hogy “a magyar árak elszálltak”, “kint olcsóbb”, “az USA-ban miért csak annyi?”, vagy épp azt, hogy “nem kaptam magyar használatit”, “csak olyat veszek, amire magyar garancia van” stb. Némileg bennfentesként elmagyaráznám a jelenlegi helyzetet, mitől alakult ez ki, mi az a szürkeimport, mit tud a Nikon és a Canon Magyarország, és az ismert magyar piaci résztvevők.

Azt az elején le kell tisztázni, hogy az Európai Unióban vagyunk, aminek az egyik alappillére az áruk és az emberek szabad mozgása. Ez természetesen a kereskedelmi forgalomra is igaz, EU-s állampolgárként az EU-n belül bárhonnan vásárolhatunk termékeket és behozhatjuk, behozathatjuk Magyarországra vámmentesen, ahogy a Magyarországon vásárolt termékeket is ki lehet vinni az EU-ba vámmentesen. Mitöbb, ha mindezt egy cég teszi meg, amely EU-s adószámmal rendelkezik, akkor a vásárlás országában (feltéve hogy az nem a saját országa) áfát sem kell fizetnie, az eladó cég áfa nélküli számlát állít ki, és a vásárló cégnek a saját országában kell nyilatkoznia az adóhatóságnak a beszerzésről, így otthon fizeti meg az áfát. Ezt sokan kihasználják, mint köztudott Magyarországon is, sok ember nem ritkán csak ezért tart fent szlovák céget, hogy itthon arra a cégre vásároljon, és Szlovákiában fizesse meg a 20%-os áfát az itthoni 27%-os helyett. Ha egyáltalán Szlovákiában bevallja a vásárlást, de ez már más tészta.

Tiszta sor tehát, hogy a szabad kereskedelem az EU-n belül nem csak magánszemélyekre, de cégekre is vonatkozik. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy az EU-n belül, vagyis Magyarországon belül ugyanígy NEM LÉTEZIK olyan fogalom, hogy kizárólagos forgalmazó, vagy kizárólagos forgalmazói jog! Természetesen a nagy márkáknak van magyarországi képviselete, és természetesen a külföldi anyacégek megtehetik – és meg is teszik – azt, hogy ha egy országban van helyi képviselet, akkor a más cégtől érkező beszerzési szándékot elhárítják, megtagadják, vagy olyan ajánlatot adnak neki, amivel nem éri meg működni. De jogi szerződésben kikötni nem lehet, hogy egy országban csak és kizárólag XY cég árulhat egy bizonyos márkát vagy terméket, mint disztribútor, nagykereskedő.

A helyi képviselet dolga a termékek disztribúciója, garanciális és egyéb javítása, alkatrészellátása, valamint az adott országban marketingtevékenység és eladásösztönzési tevékenység folytatása stb. Például a tavaly őszi és Karácsony előtti “Nikon vagyok” dömping a tévéből és a plakátokról tehát a Nikon Magyarország, vagyis a Nikon helyi képviseletének munkája.

Ezek a helyi képviseletek partneri szerződést kötnek a viszonteladókkal, kiskereskedőkkel. E szerint a boltok vállalják, hogy a helyi képviselettől szerzik be az árut, és az RRP (Recommended Retail Price), vagyis az ajánlott fogyasztói áron értékesítik azt, egységesen. A disztribútor pedig vállalja, hogy ezeket a termékeket igény szerint szolgáltatja, javítja, és országos reklámkampányokkal segíti a kiskereskedők munkáját. Ez eddig szép és jó, de akkor jöjjön a fekete szürke leves.

A magyarországi márkaképviseletek nyilvánvalóan belekalkulálják az összes költségüket a nagykereskedelmi árukba (szállítás, raktározás, infrastruktúra, bérek, marketingköltség és a megannyi egyéb költség az utolsó nyomtatópapírig), és eszerint szabják meg, hogy a kiskereskedők mennyiért vehetik meg az adott termékeket tőlük. Erre a nagykerárra teszi rá a kiskereskedő a saját hasznát, de mivel van egy jellemző piaci kiskerár (ami az árösszehasonlító oldalak elterjedése óta egyre konkrétabb), így a kiskereskedő keze kötött. Van még egy dolog, ami a jelenlegi helyzet kialakulásához vezetett, ez pedig az, hogy a Canon és a Nikon anyacégek elég jó eséllyel differenciálnak a piacok között, és mivel Magyarország nekik nem túl nagy piac, Franciaország, Németország, Lengyelország viszont annál nagyobb, ezért a magyar piacra sokkal kisebb figyelmet fordítanak, hogy finoman szóljak. Ez rendszerint áruhiányban jelentkezik, vagyis ha megjelenik pl. egy Nikon D600, vagy egy Canon 6D, akkor a magyar piacra első körben csak néhány darab érkezik, amit persze elkapkodnak, és utána heteket kell várni a következő szállítmányra. Mivel Magyarországon egyre nagyobb a szürkeimport (erre mindjárt visszatérünk), ezért a helyi márkaképviseletek egyre kevesebb részt vesznek ki a tortából, ami tovább gerjeszti a folyamatot: az esetünkben japán anyacégek azt látják, hogy kis piac Magyarország, ráadásul egyre kevesebb a regisztrált (értsd helyi márkaképviseleten keresztüli) eladás, ergo – valószínűleg – egyre kisebb figyelmet fordítanak ránk.

A fenti két dolog vezetett oda, hogy létrejöttek olyan cégek, akik a helyi márkaképviseletet megkerülve más külföldi forrásoktól, nagykereskedőktől vásárolnak fotótechnikai termékeket, és a saját hasznukat rátéve itthon eladják a kiskereskedőknek. Az ő hasznuk viszont nem akkora, mint a helyi márkaképviseleteké, ugyanis nem kell foglalkozniuk marketingtevékenységgel, nem kell 20-30-40 fős munkaerő gárdát fenntartaniuk, ehhez hatalmas irodát, szervizhelyiséget bérelniük stb. Ez egyébként egy teljesen legális dolog (emlékezz, EU-s szabadkereskedelem!), a magyar importőrnek (legyen az bárki) joga van külföldről beszerezni az árut, a külföldi nagykereskedőnek joga van külföldre értékesíteni. Ezt a verziót hívjuk tehát szürkeimportnak, ami valójában teljesen tiszta import, csak az keresztelte el “szürkének”, akinek az érdekeit sérti, akinek a kereskedelmi szerződéseit felrúgják emiatt. Ebből két dolog következik: az egyik, hogy a szürkeimportőr az alacsonyabb beszerzési ár és a kevesebb költség miatt nagyobb hasznot tud biztosítani a viszonteladóknak, mint a helyi márkaképviselet. A másik dolog, hogy a szürkeimportőr könnyebben jut áruhoz (lehet neki több beszerzési forrása is, és olyan országokból vásárol, ahol jóval nagyobb a gyártói jelenlét, mint a kis piacnak számító Magyarországon), vagyis nem sűrűn fordul elő olyan, hogy valami nincs készleten, nem lehet beszerezni, de legalábbis ritkábban, mint a helyi márkaképviseletnél (sőt, sokszor külföldről előbb be lehet szerezni bizonyos új termékeket, mint hogy a magyar márkaképviselet megkapná a saját készleteit). Ebben a történetben a hangsúly ráadásul sajnos a mértéken van, ugyanis a helyi márkaképviselet jóval kisebb árrést kínál, és jóval többször mondja azt egy-egy termékre, hogy “sajnos jelenleg nincs raktáron, álljatok a sor végére”.

Adott tehát egy bolt, egy kiskereskedő, aki választhat: vásárol a magyar képviselettől drágábban és vállalja, hogy gyakorta nincs készlet bizonyos termékekből, vagy vásárol a szürkeimportőrtől olcsóbban, és ritkábban kell készlethiánnyal szembesülnie. Sokan utóbbit választották, és ezzel azok dolgát is megnehezítették, akik a magyar képviselettől vásárolnak, ugyanis amint egy-egy kiskereskedő olcsóbban tudta beszerezni az áruját, máris lejjebb vitte az árait.

A többi kereskedő sem tehetett mást, levitte az árait az új, piacot meghatározó árszínvonalra, és vagy benyelte, hogy 3-4-5-6 százalékos haszonkulccsal kell dolgoznia (inkább nyűglődnie és élet-halál harcot vívnia), vagy elkezdett ő is a szürkeimportőröktől vásárolni, hogy anyagilag tartani tudja az iramot. Itt se gondoljunk azonban 8-10-12%-nál nagyobb haszonkulcsra, szóval aki azt hiszi, hogy egy drága fototechnikai kütyün 30-50 ne adj isten 100%-os haszon van, az nagyot téved! Csak hogy egy sarkalatos példát mondjak: volt idő, mikor egy 150ezer forintos rendszervakun (a piaci árszínvonal tartása, és a hivatalos magyar beszerzési forrás mellett) kb 1500 Ft(!) haszna volt a kiskereskedőknek! Mondok cifrábbat: nem ritkán előfordul, hogy a helyi márkaképviselet drágábban kínálja nagykeráron a terméket, mint amennyiért a vásárló megveszi valamelyik ismertebb magyar üzletlánc plázákban lévő boltjaiban. Vagyis a magyar nagykerár drágább, mint a kiskerár! Ez már a nonszensz kategória! És még így is szidja a boltot a vásárló, hogy miért olyan drága ez meg az… Arról nem is beszélve, hogy már rengeteg a webshop, akiknek nem kell üzlethelyiséget és személyzetet fenntartaniuk, így kevesebb a költségük, kisebb haszonnal is megéri árulni a termékeket, ezért lejjebb tudnak menni az árakkal.

Sajnos nincs belelátásom a helyi márkaképviseletek árpolitikájába, de úgy tudom, hogy ők sem dolgoznak túl nagy árréssel. Itt viszont megáll az én tudományom, ugyanis a magyar márkaképviselet közvetlenül a gyártótól vásárol, a szürkeimportőr pedig külföldi nagykertől veszi az árut, a külföldi nagyker a helyi márkaképviseletektől, ergo a magyar kiskereskedőt, a szürkeimportőrt, a külföldi nagykert és a külföldi márkaképviseletet is beleértve négy kézen át megy az áru a gyártótól a fogyasztóig, mégis ez a verzió olcsóbb és mindenki keres rajta, holott a hivatalos úton csak két kézen át menne az áru. Ld. az alábbi grafikont:

Mit tehet akkor a márkaképviselet, ha azt tapasztalja, hogy megkerülik őt és egyre kisebb a részesedése a piacon? Kitalál olyan szolgáltatásokat, amivel extrát kínál a többi résztvevőhöz képest, ez pedig a kiemelt partner és az extra garancia. A kiemelt partner (ld. Nikon Pro Dealer, és Canon Pro Dealer) azt jelenti, hogy az adott kiskereskedő kiemelt figyelmet kap a helyi márkaképviselettől, vagyis kedvezőbb feltételekkel kapja az árut (mind ár, mind pedig fizetési feltételek tekintetében), és ha új áru érkezik első között jut neki belőle. Ezt a kiemelt partnerséget viszont nem osztogatják csak úgy, a márkaképviseletnek kőkemény elvárásai vannak a kiemelt partnerekkel szemben, mind a forgalmat, mind pedig a készletet illetően. Többtízmilliós beruházásról beszélünk, ugyanis a Pro Dealereknek állandóan készleten kell tartaniuk bizonyos termékeket (de nem ám dobozban, féltve őrzött vitrinben, hanem kipróbálható, megtapogatható formában), és a “Pro” szócskából következtethettek, hogy ezek nem a kompakt gépekre vonatkoznak, hanem a top kategóriás vázakra és a mozsárágyú telékre. Ami az elvárt forgalmat illeti, az sem egy könnyű dolog a mai túltelített, szürkeimporttal megspékelt magyar piacon, majdhogynem lehetetlen.

A másik dolog, amivel a helyi márkaképviselet operálni tud, az a garancia kérdése. Leegyszerűsítve, a jelenlegi magyar (EU-konform) jogszabályok szerint a tartós fogyasztási cikkekre 1 év jótállás vonatkozik, így a fotótechnikai kütyükre is. Mivel ez gyakorlatilag az “EU garancia” (a termék jótállási jegyére rendszerint rá is van írva, hogy European Warranty), így ha az EU-n belül bárhol vásárol a magyar fotós (vagy szakkereskedés) egy gépet vagy objektívet, azt az első évben a magyar szerviznek kötelessége garanciálisan javítani. Ez akkor is igaz, ha szürkeimportból eredő terméket vásárolunk. A helyi márkaképviseletek azzal tudnak szépíteni a dolgon, hogy a kötelező egy éven felül extra garanciát adnak. Jelen esetben a gépvázakra a Nikon 3 évet ad, a Canon pedig 2 évet, ha magyar forrásból származó gépet veszünk. Ezzel gyakorlatilag a helyi márkaképviselet szerződött partnerei előnyre tesznek szert a többiekkel szemben, mert ők meghosszabbított garanciával tudják kínálni a termékeket. Nem kellett azonban sokáig várni a szürkeimportos cégek válaszára, több kiskereskedő is bevállalta, hogy saját szakállára ad extra 1 év garanciát a kötelező egy éven felül, ami annyit jelent, hogy ha a második évben hibásodik meg a termék, akkor a kiskereskedő a saját költségén javíttatja. Ugyanis nagyon jól tudják a kiskereskedők, hogy amelyik hiba az első évben nem jön ki, az jó eséllyel a másodikban sem fog, ha meg néha mégis, akkor annak a javítási költsége belefér a büdzsébe, de elmondhatják, hogy ők is 2 év garanciával kínálják a cuccost.

Az utolsó kérdés pedig az USA. Azt szerintem minden fotós tudja már, hogy kint egy gépváz közel feleannyiba kerül mint itthon. Csak szemléltetésképpen, az USA-ban, ebay-en keresztül az 5D Mark III némely akciókban annyiba kerül, mint nálunk boltban a 6D, és egy D800 annyiba, mint nálunk a D600. Az már egy másik kérdés, hogy ráadásul Amerikában nem csak olcsóbbak ezek a kütyük, de az átlagkereset is jobb mint nálunk. Viszont azt is tudni kell, hogy az USA-beli webshopokban (ld B&H, Adorama, Amazon stb) nettó árakat írnak ki, ugyanis az Egyesült Államokban nincs ÁFA, de van helyette ún. Sales Tax, ami államonként változó, így megrendeléskor kell irányítószámot megadnunk a webshopokban, ez alapján kalkulálják ki a texasira, a new yorkira vagy a floridaira vonatkozó végső árat. Igaz ez a sales tax jellemzően 0 és 10% között mozog, és nem 27%, mint a mi áfánk. Ebből következik az, hogy amikor beharangoznak egy új gépet, de még csak dollár ár áll rendelkezésre, akkor a magyarországi fotós blogok mindig megpróbálnak hozzávetőleges forint árat kalkulálni, hogy az olvasók nagyjából képet kapjanak, mire számíthatnak, ha a termék Magyarországra érkezik. Ezt úgy szokták megtenni, hogy a meghirdetett amerikai nettó árat megszorozzák a magyar áfával és felfelé kerekítenek. Ez eddig hellyel-közzel bejött.

Így ha valaki legális módon akar fényképezőgépet behozatni az USA-ból, akkor a kinti feltüntetett nettó árat kell alapul vegye, ehhez hozzá kell adnia a szállítási költséget, és a kettő együttes árához a 27%-os magyar áfát. Elvileg vámot is kellene fizetni ebben az esetben, de az USA-ból behozott fényképezőgépekre 0% a vámtétel. Objektívekre viszont 6,7% jelenleg. Tehát ha egy Canon 5D Mark III-at veszünk alapul, amit jellemzően a legolcsóbban 2800 dollárért lehet megvenni az ebayen, számoljunk még 100 dollárt rá, mint szállítást (bár ezek az ebay eladók rendszerint nem szállítanak az USA-n kívülre), ez 2900 dollár. Átszámítva ez kb 650.000 Ft, erre jön a 27%-os áfa, ami 820.000 Ft-ra jön ki. Nálunk a Mark III jelenleg 839.000 Ft. 19.000 Ft…megéri? Az USA-ból származó technikai kütyükre nem European Warranty van, tehát itthon nincs rá semmiféle jótállás, ha bekrepál, még akkor sem javítja a magyar szerviz, ha az 1 éven belül történt. Tehát egy közel egymillió forintos tételnél spóroltunk kb 20ezer forintot, de elvesztettük a garanciát. Persze ez akkor van, ha hivatalos úton tesszük mindezt. Ha mi magunk megyünk ki az USA-ba, veszünk egy gépvázat, eldobjuk a dobozát és a vázat berakjuk a bőröndünkbe, ne adj isten a többi fotós cuccunk közé, akkor behoztuk vám és áfa nélkül, de mint tudjuk ez nem igazán legális dolog.

Konklúzió? A helyzet nem egyszerű. A vásárló azt szeretné, hogy azonnal legyen, minél olcsóbb legyen és minél több év garanciával. Ez sajnos csak ritka esetekben kivitelezhető így együtt. Nem véletlen, hogy a legtöbb kereskedő vagy kínai kiegészítőkkel (is) foglalkozik, mert azok úgy tudnak olcsók lenni, hogy még keresni is lehet rajtuk, vagy egyéb termékeket és szolgáltatásokat is nyújtanak, mint stúdiótechnika, szórakoztató elektronika, vagy labor, fotókönyv, műterem, fotóiskola stb, mert a pár százalékos haszonnal futó fotótechnikai cikkekből ma Magyarországon nem lehet megélni.

About these ads